Itt láthatóak azok a fotók, amelyek a diplomamunkám készítése közben születtek. Természetesen ez egy igencsak szűkre szabott válogatás. Csak a legérdekesebb dolgok vannak kiemelve. Minden dokumentáció filmre lett fotózva. Az itt látható részletesebb leírás egy példa arra, hogy a restaurálás-konzerválás folyamán milyen jellegű beavatkozásokra van szükség egy festmény megmentéséhez és megóvásához. A munka befejeztével azonban nem ér véget a festménnyel való foglalkozás. A továbbiakban magának a tulajdonosnak kell biztosítania a megfelelő körülményeket, amelyeket a restaurátor ír elő a dokumentációban azért, hogy a kép a jelenlegi, megtartott állapotában és esztétikailag is minél tovább élvezhető, esetleg művészettörténészek számára megfelelően kutatható maradjon.A festmény témája: Szent Erzsébet gyermekével

Alkotója: ismeretlen, olasz vagy német
Keletkezési ideje: 18. század (1750 előtt)
Anyaga: fatáblára festett olajkép
A kép mérete: 855-858 x 668 mm
Tartozékai: díszkeret, mely később kicserélésre került.

I. Művészettörténeti vonatkozások:
A Balogh Ilona által rendelkezésünkre bocsátott leltári jegyzék szerint a kép a kamaraelnöki lakosztályból származik.
A Szépművészeti Múzeum c. könyvben Garas Klára írja az előszóban : 1770-ben Mária Terézia királynő utasítására festményeket küldenek Bécsből Pozsonyba, Mária Krisztina főhercegnő és férje, Albert főherceg helytartói szállásának díszítése végett. 1781-ben a főhercegi pár Németalföldre költözik. A képek egy része visszakerül Bécsbe, helyükre másokat küldenek még ebben az évben.
1784 és 1787 között a budai királyi várba szállítják a pozsonyi képeket, melyek a 19. század első felében részben a nádori lakosztály díszítésére szolgálnak.
1848-ban Kossuth Lajos, a szabadságharc idején a budai kamaraelnöki lakásból 78 festményt adat át a Nemzeti Múzeumnak köztulajdonba. Az itt maradt képek 1856-ban árverésre kerültek. Az így szétszóródott – sajátos gyűjtőbélyeggel ellátott – művek közül sok kép felbukkant már, s került a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe.

Ugyancsak Garas Klára az, aki (a Képek a Szépművészeti Múzeumban c. cikkében), ha a szövegben nem is, de a képek katalógusában megemlíti ezt a festményt.
A képeket 207- 283 szám alatt leltárba vették. Ebbe illeszkedik a képünk is, mivel ez 243-as leltári szám alatt szerepel az 1888-as évi leltározás szerint. 1906-ban kerültek a Szépművészeti Múzeum birtokába ezek a festmények. A kamaraelnöki rezidenciából származó képek eredetileg a királyi palota berendezéséhez kapcsolódtak. Garas Klára leírja, hogy Mária Terézia és II. József több alkalommal is küldetett bútorokat, festményeket a császári gyűjtemények anyagából, a budai várba és Pozsonyba is. Garas Klára leírja azt is, hogy csak feltételezhető, hogy valójában mely alkotások voltak a budai várban.
Az 1787-es márciusi dokumentumban írnak róla, hogy a Pozsonyból érkező képeket még egy újabb bécsi válogatással is kiegészítették.
Ikonográfiai szempontból Szilárdfy Zoltán szerint különleges a kép. Ebben az időben nagyon sok olyan festmény készült, amelyek pontosan követték Raffaello Madonna della Sedia c. festményének ábrázolását, ez a kép azonban újszerű, méghozzá abban a tekintetben, hogy Szűz Mária és a Kisjézus helyett, Erzsébetet és Keresztelő Szt. Jánost láthatjuk a festményen, de oly módon megfestve, hogy a festő pontosan követte a mintául szolgáló kép elrendezését.

Még egy érdekes momentumot írnék a képek elébe. Nagyon fontos pontja volt a kutatásoknak az, hogy kormeghatározó pigmentet találtam a festmény egy bizonyos részén. A szék bábos támlájának a feje sárgával van megfestve. A sárga réteg egynemű, néhol látszanak a nagyobbacska foltok, melyek UV-ban világosan jelennek meg, míg a sárga egységes réteg sötéten. Ha ólom-ón sárgával lenne dolgunk, akkor az hasonlóan jelenne meg a fluoreszcens mikroszkópban, ugyanis az ólomszappan lumineszkál, míg az át nem alakult pigmentek sötétek maradnak. Kérdéses volt, hogy ólom-ón sárga (I. típus: Pb2SnO4 , ólom-sztannát vagy II. típus Pb(Sn,Si)O3 ) vagy nápolyi sárga (Pb2Sb2O7, ólom-antimonát) van-e jelen. A pásztázó elektronsugaras vizsgálatok alapján kiderült (melyket a MTA Központi Fizikai Kutatóitntézetben végeztek el), hogy ólom-ón sárga (I. típus) pigmentet használt a művész. Így állíthatjuk, hogy 1750 előtt készült a festmény, mivel az ólom-ón sárga 1300-tól 1750-ig igen gyakori volt a festészetben. 1750 után szinte egyáltalán nem használták. A vizsgálathoz a mintákat magam vettem, és először keresztmetszet-csiszolatot készítettem. Behatóan tanulmányozva a mintát lumineszcens-mikroszkópos vizsgálatok alapján vált gyanússá a fent említett feltételezés a sárga pigmenttel kapcsolatban. A vizsgálat döntő tételének igazolásához kértük fel a kutatóintézetet, hogy segítsen, mivel egyetemünkön ilyen mértékű vizsgálatot nem állt módunkban elvégezni. Ehhez azonban egy szemcsepreparátumot is készítenem kellett, melyet íly módon a labor vizsgálni tudott. A Két mintán a következő elemekre vizsgáltunk:

Spektrum   O Ca Pb Sn Fe Na Mg Al Si Cl S
3. minta 42.46 25.33 19.28 7.45 2.21 0.91 0.39 0.39 0.97 0.61 0.00
4. minta 36.04 15.90 23.48 11.64 1.74 0.80 0.25 0.88 8.28 0.99 0.00